Babóland

Nem tanulok a hibáimból.

Évek óta tisztában vagyok azzal, hogy hiába szeretem, nem bírom a kávét (remegek tőle, no persze ráadásként még elég szarul is vagyok) mégis újra és újra iszom egyet (hátha már nem is esik rosszul). Nos, a kísérlet ma sem sikerült, ismét a kávé nyert.

Kezd elegem lenni a sűrű hetekből és a szombati sulikból:(

 

Pihenni szeretnék!!!

Mikor lettem ilyen baromira zárkózott és magamnak való?

Asszem bátyó közelgő szülinapjára meg is van az ajándék...már csak találnom kell egy példányt...

 

Azon gondolkodom, vajon törvényszerű-e, hogy a korom előrehaladtával, egyre csökken az érdeklődésem a névnapom/szülinapom iránt. Mindenesetre a mai napot legalább a barátom, a bátyám és egy haver megünneplik.....én meg megyek és olvasom tovább a könyvem.:)

Ma egész nap táncoltak az idegeimen.

Valamiért ma egyszerűen annyira fáradt vagyok, hogy még gondolkodni sincs erőm....

Hiper-szuper kis apartmant sikerült találnom a nyaralásra medencével, grillel, 200-re a strandtól stb:)

Jupííííííí, mán várom nagyon:)

Vannak napok, amikor az embernek sírhatnéka van. Egyszerűen csak "átszakad a gát". Ez nem tesz valóban szomorúvá vagy ilyesmi, inkább a meghatódottság indítja el (egy könyvtől, filmtől stb.)

A mai napon a Scrubstól búcsúztam így.

 

 

Azon gondolkoztam láttam-e már olyan sorozatot, aminek ilyen jól sikerült a lezárása.

Hiányozni fog...