Babóland

Néha úgy érzem, hogy abszolút nem vagyok erre a világra való.

Gyűlölöm a mezei állatorvosokat! Önteltek és igazából tojnak nagy ívben az állatra. Nincs meg a megfelelő felszerelésük, de nem küldenék tovább a beteget, ha nem tudják első blikkre, hogy mi a bajuk, nem, ők nekiállnak kezelni.

A kedvenc mondataim az orvostól:

"Kéne vennem labort, de az kétmillió forint."

"Elküldhetném laborba a kutya vérét, de mire megjönnek az eredmények az állat már vagy megdöglött vagy meggyógyult."

Én pedig mekkora barom vagyok, mert egyenesen az ugyan egy órányira levő, de nagyszerűen felszerelt és kiváló orvosokkal rendelkező állatklinikára kellett volna vinnem Beiglit, mikor megbetegedett.

De nem, én bíztam az itthoni seggfejben (csak három nap után fordultam a gödi állatklinikához, ahol kiderült 10 perc alatt, hogy mi a probléma, viszont az is, hogy nagyon súlyos az állapota) és most már csak isteni csoda segíthet, hogy meggyógyuljon a kutyu.

Csak jönne az az isteni csoda...

Nem tanulok a hibáimból.

Évek óta tisztában vagyok azzal, hogy hiába szeretem, nem bírom a kávét (remegek tőle, no persze ráadásként még elég szarul is vagyok) mégis újra és újra iszom egyet (hátha már nem is esik rosszul). Nos, a kísérlet ma sem sikerült, ismét a kávé nyert.

Kezd elegem lenni a sűrű hetekből és a szombati sulikból:(

 

Pihenni szeretnék!!!

Mikor lettem ilyen baromira zárkózott és magamnak való?

Asszem bátyó közelgő szülinapjára meg is van az ajándék...már csak találnom kell egy példányt...

 

Azon gondolkodom, vajon törvényszerű-e, hogy a korom előrehaladtával, egyre csökken az érdeklődésem a névnapom/szülinapom iránt. Mindenesetre a mai napot legalább a barátom, a bátyám és egy haver megünneplik.....én meg megyek és olvasom tovább a könyvem.:)

Ma egész nap táncoltak az idegeimen.

Valamiért ma egyszerűen annyira fáradt vagyok, hogy még gondolkodni sincs erőm....